Ez a bejegyzés nem vidám. Bár célom jórészt a szórakoztatás,
ismernünk kell azt a szobát is, ahová a kis Ottó bekopogtatott.
Úgy igaz, hogy akkoriban folyton szar kedvem volt. Most is
rágyujtok, ahogy megidézem magam gimnáziumi éveim alatt múlatva az időt,
töketlen magányomban. Pedig nem voltam egyedül akkor sem, csak belülről tűnt
minden állandó nyomornak. Ott volt ugyan a Szilágyi-Tomcsik-Kókai triumvirátus,
kiknek felbukkanása azonnali katasztrófát sejtetett mindannyiónk megelégedésére
(pl. az SZ.T.K. zenekar nyomdafestéket nem tűrő, több alkalommal is verekedésbe
fulladó próbáival Szilágyi úrék rákoshegyi ódon szellemházában) vagy éppen
Csajtay mestert is mindenki csudajópófa vicces figurának tartotta, de csak
kevesen tudtuk, mi rejtőzhet még a jópofiság csinos álcahálója alatt. A zenekar
valamennyi tagja (Harmath, Gera, Ulmann) hordozta azt a permanens magányt, amit
csak neveltetésünk és kimerítő intellektuális erőfeszitéseink segítségével
sikerült ellenpontozni. Istennek hála, nem tökéletesen, mert így lettünk
barátok. Máskülönben a királygyermek választása is pont ezért esett ránk 89
szeptemberében. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez az izgalmas
találkozás sem szárította ki ezt a mocsarat bennem. Ehhez sokkal több időre
volt szükség, de méginkább sok találkozásra, és elsősorban saját magammal.
Csajtay mesterrel a napokban folytatott beszélgetésem jól
tükrözi ezt a hangulatot. Azt mondta múltunkon töprengve, hogy ha lett volna
internet akkoriban a jelenlegi információdömpinggel ellátva, ő például nem járt
volna iskolába, olvasni tanult volna meg, írni viszont már nem…
Aztán előbb-utóbb mind felnőttünk és nem tudom pontosan
kinek, hogyan sikerült abból a mocsárból kikeverednie. Én ma már tudom, mi volt
az oka ennek a szarnak, de az egy másik történet.
Kedvenc misztikus filozófus-doktorom szerint az érzékfeletti
tapasztalások megkezdése terén igen fontos dolog a megfelelő lelki diszpozíció
megteremtése. E célból helyeztem el itt egy kis galériát akkori alkotásaimból.
Nem csak abból az időből valók, de igen közlékenynek mutatkoznak. A későbbiekben
előfordulásuk úgyszintén elképzelhető. A
képek megszemlélése után egy körből kimaradsz.
Iggy szomorú
Szegény királyfi meg fog halni /utómunka/
Szegény királyfi meg fog halni
Lacza
A nagy száguldás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése