Könnyű - a nehézbúvár

Könnyű

A kis Ottó nem sok időt hagyott soraink rendezésére, szinte azonnal elárasztott legszomorúbb kérdéseivel. Elvándorlásának második felvonása kezdte meg formálódását a kis szobában, immár személyes perspektívából tárva elénk azokat a kétségeket, melyek, úgy tűnik fel sem merülnek a  családban. Szemdüllesztő, partra vetett halként tátog szegény a döntés súlya alatt. Én is csak keresgéltem magamban hasonló érzések után kutatva, de az én gyerekkorom nem tartogatott ilyesfajta élményeket. A megfelelő vers felütése után a templomi hangulat megidézése mellett döntöttünk, jó hasznát véve a Dark tanszék fájdalmas lelki állapotának és spirituális kétségeinknek. Bizarr pánsíp játékkal, egy jókora vascsővel és a már jól bevált „gyáva gregorián” énekstílusommal sikerült a frusztráció mértékét optimális szintre emelni, majd a „Schola Hungarica – Magyar Gregoriánum” válogatás albumokról adagoltunk egy pompás felvételt élő adásban, megteremtve a kívánt egyensúly állapotát, a borulás közepette. 

Így született meg ez a nehézbúvár felvétel. Koncerteken soha nem játszottuk, tekintettel a nézőközönségre, 1991 februárjában  viszont a zenekar hasonló kelepcébe kerül. Más számokkal ugyan, de komoly mélyrepülésre kényszerültünk, ám mindent a maga idejében.

A most közölt felvételről el kell azonban mondani, hogy a fogyaszthatóság érdekében erős zengető és visszhang procedúráknak vetettem alá. Határozottan érzékibb teret kap a mű, és magamat is könnyebben viselem ezáltal. A dal az album utólagos névadó keresztelőjén kapta meg a címadó titulust, talán azért, mert olyan…könnyű.




Csajtay Csaba: vascső
Gáspár László: szöveg, gyáva gregorián, pánsíp.
Harmath Szabolcs: gitár, bill. 
Gera László: dob
Ulmann Zoltán: basszusgitár