2012. november 26., hétfő

Könnyű - a nehézbúvár


Könnyű

A kis Ottó nem sok időt hagyott soraink rendezésére, szinte azonnal elárasztott legszomorúbb kérdéseivel. Elvándorlásának második felvonása kezdte meg formálódását a kis szobában, immár személyes perspektívából tárva elénk azokat a kétségeket, melyek, úgy tűnik fel sem merülnek a  családban. Szemdüllesztő, partra vetett halként tátog szegény a döntés súlya alatt. Én is csak keresgéltem magamban hasonló érzések után kutatva, de az én gyerekkorom nem tartogatott ilyesfajta élményeket. A megfelelő vers felütése után a templomi hangulat megidézése mellett döntöttünk, jó hasznát véve a Dark tanszék fájdalmas lelki állapotának és spirituális kétségeinknek. Bizarr pánsíp játékkal, egy jókora vascsővel és a már jól bevált „gyáva gregorián” énekstílusommal sikerült a frusztráció mértékét optimális szintre emelni, majd a „Schola Hungarica – Magyar Gregoriánum” válogatás albumokról adagoltunk egy pompás felvételt élő adásban, megteremtve a kívánt egyensúly állapotát, a borulás közepette. 

Így született meg ez a nehézbúvár felvétel. Koncerteken soha nem játszottuk, tekintettel a nézőközönségre, 1991 februárjában  viszont a zenekar hasonló kelepcébe kerül. Más számokkal ugyan, de komoly mélyrepülésre kényszerültünk, ám mindent a maga idejében.
A most közölt felvételről el kell azonban mondani, hogy a fogyaszthatóság érdekében erős zengető és visszhang procedúráknak vetettem alá. Határozottan érzékibb teret kap a mű, és magamat is könnyebben viselem ezáltal. A dal az album utólagos névadó keresztelőjén kapta meg a címadó titulust, talán azért, mert olyan…könnyű.




Csajtay Csaba: vascső
Gáspár László: szöveg, gyáva gregorián, pánsíp.
Harmath Szabolcs: gitár, bill. 
Gera László: dob
Ulmann Zoltán: basszusgitár

2012. november 21., szerda

Aggodalom a Királyi házban - Pál elmegy


Pál Elmegy

1990 áprilisát írunk, az első zenekari szeánsz.
A munka folyamata alapvetően megváltozik, ha lehet mondani, sokkal összetettebbé válik, még ha ez nem is egyértelmű az egyszeri hallgató számára. Pl. a Pál elmegy című számban van egy komoly ritmusváltás, ami, lássuk be odafigyelést igényel. A feladat nehézsége a technikai kivitelezés mellet, a koncentráció megosztását is jelenti, hiszen munka közben a kis Ottó is jelen van egy érzék feletti síkon, szellemi bábáskodásával jelöli meg a verset, érzelmi impulzusaival teremti meg az alaphangot, melyet megtartva saját művészi fogalmazásba kezdünk. Ezen kívül át kell adnunk magunk még számos segítő lény közreműködésének is az aktuálisan sűrűsödő éteri tolongásban, valamint felismerni a nem kívánatos asztrális tényezőket, elhatárolódni azoktól, mégis kellő teret hagyva a stilisztikailag kaotizáló elemek szükséges megnyílvánulásának . Itt már próbák vannak kérem, egyeztetések, Harmath tanár úr pedig instrukciókat oszt. Mindezt a spontaenitás igényének figyelembe vételével tettük, a vidám hangulat mellett pedig egy új arculat kezdte meg dinamikus testetöltését…

A Pál elmegy a Királyi ház aggodalmait fogalmazza meg, az önálló cselekménysorozatba kezdő királygyermek furcsa, aggodalmat keltő viselkedésével kapcsolatban. A ház reakciója  első alkalommal okoz meghasonulást a kis Ottóban a szülői házat illetőleg. Ennek az érzésnek a feldolgozása viszont már a következő, szívszaggató imában történik majd meg, Könnyű címmel, mely az album címadó dala is lesz egyben.


Ennek a komoly, és a Királyi házra nézve meglehetősen kellemetlen ügynek a „Pál elmegy” az első felvonása. A kis Ottó következetes munkájára vall, hogy a problémát több szemszögből is elénk tárja, lássuk át mi is egy kicsit, mi mindennel kell szembenéznie egy leendő uralkodónak. A szöveg:

Pál elmegy

Pál kilépett az ajtón,
Pál, gyere vissza,
Ne hagyj el bennünket,
Ha visszajössz Pál,
Még a kis autót is megkapod, baszd meg!

Hát, ez bizony nem szép. Én írtam. És mi lapul a házban, ha ez csak egy kérés a gyerek felé? Ám King Rollo nem publikálja tovább a királyi szennyest, megy és elmerül saját vívódásaiban… 
És a dal, természetesen. 

Pál elmegy by Ottó király

Csajtay Csaba: vokál
Gáspár László: szöveg, ének, bill.
Harmath Szabolcs: gitár
Gera László: dob
Ulmann Zoltán: basszusgitár

2012. november 15., csütörtök

A Karády-szindróma


A Karádi-szindróma

Most, hogy túlvagyunk az első album bemutatásán, úgy terveztem, beszélek arról a zenekarhoz simuló, misztikus nőalakról, aki elsősorban Gera dobművesz és Csajtay mester lelkében képzett oly tiszteletreméltó fénymagot, mely angyali minőségében áll immár kompániánk felett. Szerettem volna egy vicces szálat húzni, párhuzamokat keresve sorsok között, ezért gyorsan kerestem egy tartalmas életrajzot és el is szégyeltem magam.

Pont olyan feldúlt állapotba kerültem, mint amikor saját agresszivitásomon voltam kénytelen elgondolkodni, csak most nem tart olyan soká… Van párhuzam, van szál, csak az egyik belőlem árad(t), a másik meg őt érte.  Ezért hát, ha mi választottuk oltalmazónknak jó választás volt, ha pedig ő választott minket, miénk a megtiszteltetés. Bárhogy is van, ő lett a mi ANGYALUNK.

Egy dolog azonban tényként elmondható: Karády Katalin a zárójel, ami a Kazimír-korszakot illeti, és a korszak van a zárójelen belül. Az 1989 szeptemberében elindított kazetta legelső száma nem a Kazimír, hanem a Hamvadó cigarettavég Karády Katalin előadásában, és az 1990 áprilisában megtartott koncert hivatalos záró felvétele szintén ugyanez a dal, némi színezéssel, és Csajtay mester megható, vokális megemlékezésével.



és a Hamvadó cigarettavég


2012. november 13., kedd

Első szeánsz - második felvonás - Lagzi


Lagzi - /amatőrizmus és egy vaskos tréfa kezdete/

A jópofa viccelődés után Csajtay mester izgatott keresgélésbe kezdett a verses füzetemben, hogy valami passzosat találjon a fokozatosan ránk ereszkedő homály sötét kavarodásában. Egyeztetve tapasztalatainkat, a Lagzi című verset találtuk aktuálisnak a közlés alátámasztására. Az első sáv elkészítéséhez a dob-gitár felállást választottuk, ahol is Csajtay mester az elengedett kézzel való gitározás nehezen elsajátítható, ám annál kifejezőbb technikáját mutatta be. A felvétel elemi erejűre sikeredett. Hogy pontosan mikor döntöttünk úgy, hogy a szám szövegét én éneklem fel, nem tudom. Vagy Csajtay mester nem találta magára vonatkozónak a tartalmat, vagy én ragaszkodtam hozzá, hogy befejezzem a művet.

Gyakorlatilag végig rikácsoltam a zenét, egyetlen tisztességes üvöltés nélkül, mégis úgy éreztem, ma végre kemény voltam…Csajtay mester a felvétel alatt a bekérdezéses technikával próbálta oldani görcseimet, enyhítve ezzel a kialakuló gyenge összképet. A szeánsz a végéhez közelített, a kis Ottó elégedetten távozott köreinkből, megköszönte a közreműködést, valamint  további támogatásáról biztosította a zenekart. Mindössze az utolsó felvétel csiszolását hagyta meg házi feladatnak egyre halványuló jelenlétében. A Lagzi csiszolásán azután évekig dolgoztunk, különösebb eredmény nélkül, King Rollo kommentjei is rendre ugyanazok maradtak: „Dolgozzatok még rajta!”  
Sokáig nem értettem, mi a nem megfelelő a munkával, de csak most, több mint húsz év elteltével kellett rájönnöm, hogy ez a probléma kizárólag rólam szólt, és ezzel a fajta agresszivitással a királygyermeknek nem volt dolga! Ez egy vicc volt a részéről, amiért egyszer a problémáival küszködve kinevettem…Csak egy tükröt tartott elém 89 szeptemberében, a sötét gomolygás azon a napon nem ő volt, hanem én. Nem szólt annyi éven át, csak hagyott a romokon ugrálni. A tükör effektus amúgy egy nagyon alapvető jelenség ezen a speciális területen, komoly blamázs, hogy nem vettem észre. Lagzi című számunk története pedig az én küzdelmeimet prezentálja ezek szerint a hangos memoárok között…
Saját esküvőmön nem is volt lakodalom. Tanú rá Csajtay mester aki a tanúm volt. Nem sok lagzin voltam életemben, és még kevesebbet úsztam meg kiadós lerészegedés nélkül. A mai napig nem sikerült megkedvelnem ezt a szakrális jelentésében valóban kiemelkedő, ám napjainkra rendre elsatnyuló, kötelező vendéglátást. 


Van azonban még egy tanulsága is a dolognak: Ne nevessük ki furcsa kérdéseikkel a gyerekeket, mert nem biztos, hogy mi magunk annyira biztosak lehetünk válaszainkban.

Végezetül a felvétel:

Lagzi Ottó kiráy 1989

Csajtay Csaba: gitár, ének
Gáspár László: vers, dob, ének

2012. november 11., vasárnap

Első szeánsz - második felvonás - Pitypalaty


Pitypalaty

A Minden szín felvételének befejeztével, csak egy lélegzetvételnyi szünetet tarthattunk. Nagyon finoman, ám egyértelműen érezhetővé vált a felkérés egy új téma kifejtésére. Munkához is láttunk, annak ellenére, hogy csak a lassan nyíló, szégyenlős gyermeki érdeklődés volt „tapintható” az éterben. A szöveg nem árult el semmit, Csajtay mester egy szót ismételgetett  mindössze: pitypalaty*…Ismét a jól bevált, ősi dob-ének technikát választottuk az alapok megteremtéséhez, majd a második sávon a téma finomabb, érzelmi  vetületeit sikerült nagyszerűen leképezni. A hatás érdekében egy nagyon nehéz, úgynevezett „gyáva gregorián” (gregorianum ignavus) énekstílus alkalmazását találtam megfelelőnek, amit Csajtay mester óvatosan keresgélő, szintetikus tubajátéka kisér.
A pitypalaty az első olyan bejegyzés, amely a szexuális indíttatásról szól. Nem történt utalás az irányultságra, a királygyermek csak kérdezett, illetve mutatott valamit, amit nem értett, de határozottan izgalmasnak vélt. Sajnos magam is éretlennek mutatkoztam a kérdésben, amikor Csajtay mester a szálat kitapintva, az extatikus női magatartásformák magyarázatába kezdett.  Megtörtem a párbeszédet. Folytattuk ugyan, de a kis Ottót megbánthattam, és egy rövid időre visszalépett. A felvétel művészeti szempontból befejezettnek tekinthető, ám a királygyermek ezúttal nem kapott kielégítő választ kérdéseire. Sértődése nem tartott sokáig, a következő párbeszédben pedig komoly leckét kapok tőle…




Pitypalatty /Fürj/ (Coturnix coturnix)

Végül pedig az elkészült felvétel és egy bónusz track:

Pitypalaty - Ottó király 1989
Csajtay Csaba: szöveg, bill.
Gáspár László: dob, gyáva gregorián


Coturnix coturnix


*A jegyzőköny szerint a szó végi ty szimplán írandó, és mivel jelen pillanatban sem egyértelmű, hogy egyszerű helyesírási hibáról van szó, vagy esetleg egy árnyalt jelentésréteg jelölése a cél, nem írtam át az eredeti jegyzetet.

2012. november 7., szerda

Első szeánsz-második felvonás-Minden szín

Ketten érkeztünk aznap a kisházba és egy gyors megbeszélést követően az erősődő jelenlét hatására a dobok mögött foglaltam helyet. Az idő sürgetett, Csajtay mester pedig a rá jellemző könnyedséggel gyors transzállapotba került. Immár nem volt akadálya, hogy hozzálássunk az album címadó dalának rögzítéséhez. A felvételt ketten végeztük, két sávon. Ebben a felállásban a legősibb sámánisztikus gyökerekhez kellet visszanyúlnunk, hogy az üzenet szerkezetét lefektessük. Csajtay mester ihletett dobjátékomra énekelte fel a kis Ottó üzenetét, amit már korábban, automatikus írással jegyeztem le. A második sáv elkészítésénél Ottó személyesen felügyelte gitárjátékunkat, hogy viharos érzelmei is hangsúlyt kaphassanak a formálódó felvételen. Ezt a speciális tónust úgy sikerült leképeznem, hogy a gitárt mintegy citeraként használva sodortattam magam King Rollo érzelmi viharában. A műértő fülek számára ismerősnek tűnhet a The Cure zenekar Forest című felvételének gitártémája is, amely súlyosan degenerálódott formájában utal erre a rejtett párhuzamra is. A felvétel sikerült, megfelelőnek találtatott.

Minden szín az élet része

Minden szín az élet része
Cseppek dörzsölik szét az arcom
Nem sikerült a fapálcikák rejtélyét megfejtenem
Kihullt az összes hajam,
Kifolyt a legnagyobb fogam,
Mustárszínű szerelmem szétroncsolódott egy buszon.
Ki fogja megérteni a gondolatod?


Vizsgáljuk meg egy kicsit ezt a szöveget a probléma megértése végett. Az első sor utalás a helyzet elfogadására, de az utolsó sor mutatja meg, hogy Ottó megoldás nélkül vergődik a rá nehezedő súly alatt. Nyugodtan eltekinthetünk a borzasztó események taglalásától, melyek a gyermekkel történtek, de a hozzáértők számára a harmadik sor arról árulkodik, hogy a kis Ottó korábban már próbálkozott egy speciális jövendölési metódus, a Ji csing alkalmazásával, de kudarcot vallott. Ezért is fordulhatott végső kétségbeesésében hozzánk. A szám meghallgatása előtt megemlíteném, hogy 1990. áprilisában, a Fürst Sándor Gimnázium aulájában tartott élő műsorunkban bemutattuk a zeneszám kicsiszolt, populárisabb változatát, mely méltán vált egyik kedvencünkké...
Minden szín az élet része by Ottó király
Csajtay Csaba: ének, basszusgitár: 
Gáspár László: szöveg, dob, gitár: 

2012. november 6., kedd

Első szeánsz-első felvonás-kazimír


Kazimír

Az első szeánszra 1989 szeptemberében került sor, a pontos dátum nem került lejegyzésre.
Ez az „ülés” jelenti a Kazimír korszak kezdetét, mely 1989 szeptemberétől 1990 áprilisáig tartott, két stúdió albumot és egy koncertfellépést ölel magába. Az ülés megnyitását stílusosan a Kazimír című szám felvétele jelentette. Bár a konkrét emlékek homályba vesznek,  a jegyzőkönyv tanúsága szerint, nem kis meglepetésemre az akciót Csajtay mester nélkül, Gera dobművéssszel hajtottuk végre. Ez a tény ugyan jelentéktelennek tűnhet, királyi kapcsolatunk egészét vizsgálva, mégis érdekes, hiszen az első  jelentkezés meglepő energiával realizálódik a művészeti tevékenység során. Ráadásul a választott vers is egészen konkrét jelentésréteget hordoz a paranormális tevékenységet illetőleg. Íme a négy sor:

Eltörtek az emberek
És én asztalként ropom,
De csak téged látlak,
Téged barátom Kazimír.

A kis Ottó az első sorral bemutatja bezárult társadalmi kapaszkodóit, és kommunikációs csatornáit; második sorával önmagát táncoló asztalként azonosítja, amely egyértelműen utal jelenlegi kapcsolatunk minőségére. A harmadik sorral egyetlen figurát jelöl meg csatornaként, negyedik sorával pedig Kazimír néven  szólítja a közvetítő személyt.
A verset én írtam, így ebben a kontextusban akár én is lehetek maga Kazimír. Pár napja még magam sem gondoltam volna, hogy egyszer magamról nevezzek el egy egész korszakot (az öntömjénezés minden szándéka nélkül), de ennek a lehetősége most már fennáll. 
A következő kérdés pedig az, hogy miért látta elérkezettnek az időt a kis Ottó a szólásra Csajtay mester jelenléte nélkül, hiszen ő lesz a zenekar frontembere, a szócső az esetek 99 százalékában. Ennek oka talán Gera dobművésszel való nagymérvű lelki hasonlóságunkban keresendő (még a monogramunk is ugyanaz, G.L.) illetve a bennem rejlő fojtott agresszió és
alultáplált előadói készség pontosan megfelelő lehetett a probléma érzékeltetésére.
Íme a dal: Kazimír by Ottó király
közreműködnek:
Gera László: dob, bill.
Gáspár László: szöveg, bill.

Utólagos észrevételek


Csajtay mesterrel az anyagot utólagosan átfutva a következő megjegyzést tehetjük.
A Kazimír című szám felvételére egy megelőző alkalommal került sor Gera dobművész és jómagam társaságában. King Rollo ezt az alkalmat használta fel a kezdő impulzus megadásához, én pedig a technika elsajátításához, amely aztán pár nappal később került hasznosításra, az album hátralévő anyagának felvételekor. Az elkövetkező három felvételt pedig Csajtay mesterrel ketten végeztük.